^{Kár, hogy mikor szitált az eső,}

^{A házába befutott a nő.}

Hiába vártam. Mikor végre elállt,

A házból nem jött ki a lány.

Helyette kiküldte a kutyáját,

Azt hitte lom az almáját.

Pedig én csak úgy csüngtem a fán,

Mint kinek valami nagyon fáj.

Belülről emésztett a tűz,

Korcsmába mentem eloltani.

Hazafelé néhány kör után,

Bátor lettem, s megraktam egy fát.

Másnap reggel kérdezte atyám:

Miért olyan kérges a gatyám.

Nem hazudtam, megmondtam lazán,

Almát loptam tegnap délután.

Refrén:

Mikor lesz már végre az enyém,

Nem bírom már az almamérgezést.